Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Közbeszerzési értékhatár alatti beszerzések az EKR-ben?

A közbeszerzési értékhatárok alatti értékű beszerzésekről szóló 459/2016. (XII. 23.) Korm. rendelet már 2017-től az életünk részét képezi. Ez alapján a Kbt. 195. § (1) bekezdésében meghatározott ajánlatkérők a nettó egymillió forintot elérő vagy meghaladó, de a nemzeti értékhatárokat el nem érő értékű beszerzés megvalósításakor – meghatározott kivételekkel – kötelesek legalább három árajánlatot bekérni és erről félévente adatot szolgáltatni a Miniszterelnökségnek.

 

A 66/2019. (III. 27.) Korm. rendelet 2019. július 1. napjától számos módosítást hozott az elektronikus közbeszerzés szabályait rendező egyes kormányrendeletekben. Cikkünkben egy érdekes joghézagra hívjuk fel a figyelmet! Mottó: az adat(szolgáltatás) nem vész el, csak átalakul!

 

Az új szabályok értelmében az ajánlatkérő nem köteles a fenti adatszolgáltatást teljesíteni akkor, ha a beszerzést a közbeszerzésekért felelős miniszter által üzemeltetett egységes elektronikus közbeszerzési rendszer, tehát az EKR alkalmazásával folytatja le. Egyértelmű a Kormányzati szándék, nevezetesen, hogy az emailen, vagy papíron végzett ajánlatkérések helyett az EKR rendszer felé terelje az ajánlatkérőket - a közbeszerzéseken túl - az ún. értékhatár alatti beszerzések terén is, ennek fejében pedig az ajánlatkérő mentesül az adatszolgáltatási kötelezettsége alól. Ez azonban két problémát is felvet:

 

Egyrészről, az elektronikus közbeszerzés részletes szabályairól szóló 424/2017. (XII. 19.) Korm. rendelet nem rendelkezik az értékhatár alatti beszerzések EKR-ben történő lebonyolításának lehetőségéről, sőt mi több, a rendelet hatálya sem terjed ki ezen beszerzésekre. A 459/2016. (XII. 23.) Korm. rendelet sem említi, még csak utalás szintjén sem, hogy az értékhatár alatti beszerzési eljárásokat az EKR-ben kellene vagy lehetne lefolytatni, sőt, sajnálatos módon semmilyen eljárási szabályt nem rögzít, így például még azt sem, hogy a határidőn túl érkezett ajánlat érvénytelen.

 

Másrészről, az adatszolgáltatási kötelezettség a Felhasználói Kézikönyv IV. kötete szerint csak akkor minősül teljesítettnek, ha az eredményes beszerzési eljárást követően a megkötött szerződés adatait az ajánlatkérő a vonatkozó eljárási cselekmény alkalmazásával berögzíti az EKR-be. Tehát az adatszolgáltatási kötelezettség megmaradt, csak a formája alakult át, hiszen nem utólag kell beküldeni, hanem az EKR-be kell felvinni az adatokat.

 

Ha mindezeken túllépünk és értékhatár alatti beszerzési eljárásunk az EKR-ben folytatjuk le, számos, az elektronikus rendszer által biztosított előnyökben részesülhetünk: minden eljárási cselekmény pontosan naplózható, dokumentálható, a fájlok strukturáltan exportálhatók, internet segítségével bárhonnan elérhetők, az IT környezet biztosítja az adatok sérthetetlenségét, utólagos módosíthatatlanságát, az ajánlatok titkosságát a bontás pillanatáig. A fent ismertetett anomáliáktól függetlenül helyeselhető, hogy a beszerzési eljárások a kifejezetten a beszerzési eljárások lefolytatására kialakított informatikai környezetben kerüljenek lefolytatásra, ezáltal – legalábbis hosszú távon – jelentősen növelhető a verseny tisztasága.

 

Nyomós ellenérv ezzel szemben, hogy még a jelentősebb gazdasági szereplőknek is kihívást okoz az EKR rendszer használata, és jellemzően szakképzett munkaerő vagy közbeszerzési tanácsadó segítségére szorulnak az ajánlatok összeállítása és benyújtása során. Kérdés, hogy melyik ajánlattevő fogja vállalni mindezt egy kis értékű beszerzésnél és mit tesz majd az ajánlatkérő, ha sorra folytat le eredménytelen ajánlatkéréseket, mert az ajánlattevők az informatikai környezetben nem megfelelő ajánlatot nyújtanak be…

 

Tapasztalatainak szerint az ajánlatkérők a biztos eredményre vezető utat választják, így mindaddig, amíg az EKR keretrendszer ezekre az eljárásokra nem biztosít egy lényegesen egyszerűbb felületet, nincs reális esély arra, hogy az ajánlatkérők az EKR-t alkalmazva járjanak el ezen beszerzéseik során is.